| Aromaterápia |
|
|
|
|
Csoda az üvegcsében - Mi is tulajdonképpen az illóolaj? Az illóolajokat általában a növény hormonjának vagy életerejének tartják, és a növény különböző részeiből vonják ki: a virágból, a fából, a gyökérből, a termésből, a gyantából, a levelekből vagy a vesszőből. Minden illóolajnak megvan a saját illata és élettani hatásaik. Gyógyítók felfedezték, hogy az illóolajok – koncentrált állapotukban- a növények energiáinak hordózó anyagai.
Történeti áttekintés Az aromaterápia nagy múltra tekint vissza. Egyes civilizációk vallási, kozmetikai és orvosi célokra használták az illóolajokat. Első alkalmazása égő növények füstjének beszívása volt, majd felfedezve az összefüggést különböző betegségek gyógyítása és bizonyos növények aromája között kialakult az aromaterápia gyógymódjának alapja. Régészeti leletek alapján feltételezhető, hogy már az ősi Indiában, Kínában és Egyiptomban is használtak illóolajakat. A görögök az egyiptomiaktól vették át és tanulták meg az illóolajok alkalmazását, a rómaiak pedig a görögöktől. A desztillálást egy arab alkimista fedezte fel a X. században. Az első illóolajat a rózsából vonták ki. A rózsavíz a keresztes hadjáratok idején terjedt el Európában, majd a XII. században már parfümöket is gyártottak kontinensünkön. A XIII. században egyre inkább elterjedt a növények desztillációja. 1551-ben jelent meg Adam Lonicir: Füveskönyv című műve, amely a különböző gyógyfüvek és magok gyógyító hatásának jelentőségét hangsúlyozta. A XVI. Században már több mint 70 esszenciát tudtak előállítani. A XVII. századtól kezdett elterjedni a mesterségesen előállított vegyületek alkalmazása a gyógyászatban, kiszorítva ezzel a természetes anyagokat. Az illóolajok modernkori reneszánszának kezdete Dr. René-Maurice Gattefossé francia gyógyszerész nevéhez fűződik. 1928-ban megjelentetett könyvében az illóolajok felhasználásáról ír, továbbá tőle származik az aromaterápia kifejezés is. A második világháború alatt Gattefossé egyik követője, Dr Jean Valnet használta fel az aromaterápiát a sebesültek gyógyításához. 1964-ben megjelent Aromaterápia a gyakorlatban című könyvének köszönhetően vált elfogadottá az aromaterápia, mint alternatív gyógymód. Szerte a világon számos követőjük akadt, és napjainkban számos aromaterápia klinika működik, az illóolajok használata pedig egyre szélesebb körben terjed.
A mindennapi életünk során egyre több kemikáliát használunk és kerülünk velük kapcsolatba közvetlenül vagy közvetve. Hatásukra az emberi szervezetnek legyengül az öngyógyító képessége. Számos betegség lelki okokra vezethető vissza, kezelésük szükségessé teszi a holisztikus szemléletmód alkalmazását. Az aromaterápia összhangban van a holisztikus gyógyítás elveivel, felébreszti és felerősíti az életenergiát és a szervezet öngyógyító képességét. Dr. Jean Valnet rájött arra, hogy sokkal hasznosabb természetes állapotukban használni a komplex illóolajokat, mintha a növényekből csak a kívánt hatóanyagokat vonjuk ki. A teljes természetes eszencia sokkal hatásosabb, mint annak fő hatóanyaga. Ez a szinergia, vagyis számos tényező együtthatása. Egyetlen illóolaj felhasználási területe igen széles körű lehet, a benne található számos összetevő miatt. Ugyanígy nemcsak egyféle olaj alkalmas egy bizonyos betegség gyógyítására. Az illóolajok pozitívan befolyásolják az ember lelki és testi egyensúlyát és a közérzetét, mert megvan az a képességük, hogy közvetlenül az agyra hassanak és onnan számos fiziológiai és pszichikai folyamatot indítsanak el. Ez a hatásmechanizmus elsősorban az olajok belégzése által indul meg. Felhasználási lehetőségük viszont ennél sokkal szerteágazóbb, mint például masszázs, fürdők, pakolások, kozmetikumok, ahol az illóolaj közvetlenül vagy a bőrön keresztül a kezelendő testrésszel kerül kapcsolatba. Az illóolajok a bőrön felszívódva a kötőszöveteken és a keringési rendszeren keresztül tudják elérni a kezelendő szerveket, és kifejteni hatásukat. Összefoglalva tehát, az illóolajok nagy előnye a hagyományos gyógymódokkal szemben, hogy helyesen alkalmazva őket gyakorlatilag mellékhatások nélkül használhatók, és pszichikai hatásaik miatt nem csak tüneti kezelésre, hanem holisztikus gyógyászati módszerként is alkalmazhatók, gyakran sokkal hatásosabban, mint a hagyományos gyógyszerek.
Vízgőz desztillációAz olaj kivonásának legismertebb módja. A növényi részecskéket egy rácsra helyezik, és 110 C-os gőzt áramoltatnak át rajtuk. Az eszencia elpárolog a növényből, majd a gőzzel együtt egy hűtőtartályon áthaladva cseppfolyóssá válik, a kicsapódó eszencia fajsúlyától függően vagy a víz tetején lebeg, vagy az aljára süllyed.
Alkoholos kivonásLeggyakrabban a jázmin esetében használják, mert illata a desztilláció során károsodna. Az eljárás során szirmait vegytiszta zsiradékba szórják, mely magába szívja az eszenciát. A virágok elhervadásával eltávolítják őket és újakat helyeznek a zsiradékba. A folyamatot a zsiradék telítődéséig ismétlik. Ezután a zsírt alkoholban oldják, 24 órán keresztül rázatják, hogy különválasszák az illóolajat. Hidegen sajtolásA gyümölcsök héjából így nyerik ki az illóolajat. A gyümölcs húsát és belső fehér héját eltávolítják, majd a héjat összepréselik, állni hagyják, hogy az olaj felszínre emelkedjen és eltávolítható legyen.
LepárlásÍgy készül a legkoncentráltabb eszencia. A virágokból oldószerrel oldják ki az illóolajat, ami a lepárlóba csöpög. Az oldószert desztillálás után visszajuttatják a rendszerbe. A megmaradó kocsonyás állomány tartalmazza az aromát és a kivont természetes viaszanyagot. A viaszt alkoholban rázatva távolítják el. A maradék a jó minőségű abszolútum.
ÁztatásOtthon is alkalmazható módszer. Üvegbe 1/3 víz 2/3 bázisolaj keverékét öntve, légmentesen zárva, sötét, meleg helyen tartva a növény alkotóelemei kioldódnak az olajban. Ha a növény megbarnul, frissel kell helyettesíteni. A folyadék leszűrve használhatóvá válik. SzűrésÚj eljárás, hasonlít a vízgőz desztillációhoz, de a gőz a növény felett képződik, és lefelé szűrődik át rajta. Egyre hűvösebb tartályokon keresztülhaladva a gőz telítetté válik, innen a folyamat megegyezik a desztillációéval. Evvel a módszerrel szilárd növényekből is kivonható az olaj a gyártási idő lerövidülése miatt. A folyamat melléktermékeként különféle aromás vizek képződnek.
Az illóolajokban egy vagy több fő alkotóelemük mellett akár kétszáznál is több különböző szerkezetű vegyület is található. A fő komponensek adják ki az olaj több mint 90%-át, míg a maradék részét a többi vegyület alkotja. Mint azt már dr. Valnet észrevette, a komponensek szinergiája miatt sokkal eredményesebb hatást lehet elérni a tiszta illóolajjal, mint annak főbb komponenseivel. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy az aromaterápiában használatos olajak természetes származékok legyenek, egyszerű desztillálással vagy lepárlással nyerjék őket, semmit ne tegyenek hozzájuk vagy ne vonjanak ki belőlük, ne manipulálják őket. Az illóolajok összetétele azonos tisztaságú olajok esetében is eltérhet. Ennek oka a termesztés eltérő körülményeiben keresendő. A kémiai paramétereket befolyásolhatják a talajviszonyok, az éghajlat, a napsütéses órák száma, a csapadék mennyisége és a hőmérséklet. Látható tehát, hogy egyrészt a származási hely jelentősen befolyásolja az olaj tulajdonságait, de még ugyanarról a helyről származó olaj esetén is jelentős különbségek lehetnek két különböző évjárat közt. Legfontosabb tehát, hogy olyan illóolajakat alkalmazzunk aromaterápiás célra, melyek természetes származékok, összetételük nem sérült, nem manipulált.
MasszázsAz illóolajok felhasználási módjait alapvetően öt nagy területre oszthatjuk: a masszázsra, a gyógykezelésre, a fürdőkúrára, a belégzésre és a szépségápolásra. A masszázs az egyik legősibb kezelési mód. Sokféle masszázs létezik, de az alapelv közös: élénkíteni a szervek működését, a vér- és nyirokkeringést, ezáltal elősegíteni a szervezet méregtelenítését. Az aroma-masszázs során az illóolajok egyrészt a bőrön át a véráramba kerülve fejtik ki hatásukat, másrészt belélegezve a pszichét is befolyásolják.
A szauna és a gőzfürdőMindennapi életünkben sokféle kisebb fájdalomtól, betegségtől szenvedünk, melyek miatt nem szívesen szednénk gyógyszert. Ezekben az esetekben az aromaterápia megoldást jelenthet. A szauna és a gőzfürdő használatának elsődleges célja a szervezetben felhalmozódott nedvek és méreganyagok eltávolítása, mely nagyban hozzájárul a szervezet immunrendszerének erősítéséhez. Ezt szolgálja a forró, páradús levegő hatására megélénkülő vérkeringés, és a pórusok kitágulása. A szauna és a gőzfürdő egyaránt jótékonyan hat a légutakra is.
A borogatásKétféle borogatást alkalmazhatunk: a hideg és a meleg borogatásokat. A meleg borogatások pihentető jellegűek. Tágítják a pórusokat, ezáltal az illóolajok gyorsabban és mélyebbre tudnak hatolni. Továbbá javítják a vérkeringést és csökkentik a belső eredetű, például görcsök, ízületi gyulladások, köszvény okozta fájdalmakat. A meleg borogatás megnyugtatja a gyomrot és jótékonyan hat epe- és bélgörcsök esetén. Tályognál és fülfájásánál fellépő panaszok gyógyítására is használják. A hideg borogatást különösen sérülés okozta fájdalom csillapítására, valamint duzzanat csökkentésére, lázcsillapításra, illetve fejfájás esetén, napozás utáni leégéskor alkalmazzák.
A belégzés és inhalálás A belégzés az illóolajok használatának legelterjedtebb módja. Használható egyszerűen a helység levegőjének illatosítására, fertőtlenítésére, vagy a lelkiállapot befolyásolására. Az illóolajok a levegőben gátolják a kórokozók terjedését, így légúti megbetegedések esetén is hatásos ez a módszer. Az inhalálás a gőzfürdő egyik formája, meghűlés, köhögés vagy homloküreg fertőzés esetén igen hatásos, nyugtató lehet.
A fürdő a legkellemesebb módja az aromaterápia használatának, ápolja a testet, lelket egyaránt. A kádban fekve beszívjuk a felszálló gőzt, mialatt az illóolaj kifejti jótékony hatását a bőrön. A fájós, fáradt láb ellazítására vagy éppen felfrissítésére végezhetünk lábfürdőt. A hideg víz stimulálja a vérkeringést, felfrissít, míg a meleg lábfürdő ellazítja az egész testet, továbbá nőgyógyászati problémák, mint görcsök, rendszertelen menstruációs ciklus esetén jótékonyan hat. Az ülőfürdő speciális problémák, mint rendszertelen, vagy fájdalmas menstruáció, hólyag- vagy vesefertőzések, aranyér illetve meddőség kezelésére szolgál.
|



